2. A korlátlan hatalom

A kaminariak sokkal fejlettebb társadalommal rendelkeztek, mind tudásban, vagyonban, harci tapasztalatokban. Az éghajlat is eltért, folyton borús ég árnyékolja be, amiből hatalmas mennydörgő villámok törik meg a csendet. Nem kis menykők, hanem nagyok, amik csaknem megrengetik a földet. A kolóniájukat látszólag nem védte semmi, de azok, akik ezt gondolták hatalmasat tévedtek, mivel ha idegen merészkedett a területükre az égből hatalmas istennyilak csaptak le, magas kerítést alkotva a határ körül.
Mindegyik családnak megvolt a saját kis élete és otthona. Nem szerettek a többi klánnal élni, mint shiawase társaik. A rangban kiemelkedők a márvány palotába laktak, míg az alattuk lévőket rangjukhoz megfelelően más-más csoportokba különítették el, és házakban vagy lakásokban tengették mindennapjaikat. A rangsor tetején elhelyezkedő nemzetségek otthonai drága kőzetekből épültek, ablakaik különféle drága kövekből álltak. Haderőben nem szenvedtek hiány, még a nők is ádázul, könyörtelenül harcoltak.

A shiawase elleni sikeres támadás után, összeültek a legjobb cimborák, hogy megünnepeljék a győzelmet.A jókedvű fiatalok nevetgéltek és szórakoztak, megosztották a véleményeiket egymással. Az ide tartozó női angyalok a férfiak nyakán lógtak, ölükben ültek, kéjesen és kihívóan viselkedtek. Megszállottan keresték a legerősebb katonák kegyeit, akiknek hírnevüket messzi vidékeken is hallani lehetett.
Egy vörös hajú nőnek az egész testén mély harapásnyomok látszódtak. A hirtelen haragú, nagyszájú teremtés, legfőképp Uchiha Sasuke-sama rajongótáborának lelkes tagjai közé tartozott. Az életét és az életenergiáját is képes lett volna odaadni a férfinak, ha annak szükségét érezte vagy akár a testét is, hogy tompítsa Sasuke tomboló férfias vágyait. Nagy bánatára az erejét másokkal is meg kellett osztania, hogy erőt merítsenek az ádáz harcosok, ha megsebesültek vagy kifáradtak. Nagyon rövid és sokat mutató ruhákat hordott, hogy ezzel még jobban növelje vonzerejét.
– Sasuke-kun soha nem fordult elő, hogy életbe hagytál valakit. Mi volt veled? Nem a könyörületességedről vagy híres, könnyedén véget vethettél volna a lány életének – mondta Suigetsu, miközben az angyal nőkkel flörtölt.
– Ha újra látom befejezem azt, amit elkezdtem. Soha nem hagyok félbe munkát.
Suigetsu összeszűkült szemmel nézett rá, régóta ismerte az Uchihát, és nem titkolta, hogy néhányszor az agyára ment neki a férfi túlzott hidegvérűsége. Soha senki nem tudta, mi jár a fejében, mindig merev, hűvös, és kegyetlen természettel bírt. 
Látta, ahogy a szüleivel és a bátyjával végeznek a polgárháborúban, amit a kaminariak vívtak. A vezetőjük gondoskodott onnantól fogva róla, de a szeretet és gyengédség semmilyen jelét nem mutatta vele szemben. Csak elvárásai voltak, és mindig rettentő nehéz feladatokat adott az Uchihának, amitől az idők folyamán olyanná vált, mint a vezérük, akinek az életkorát homály fedte.
Körülüttök a nők Sasuke-kunt éljenezték, és nem győzték kivárni, hogy legalább egyetlen egy pillantásával megtisztelje őket. Hirtelen többen elhallgattak, és komoly arckifejezést jelent meg rajtuk.
Gakushi a kaminariak ura gondolataival üzent az alattvalóinak, ha valami feladatott szánt nekik. Belellátott a fejekbe, pontosan tudta mire gondolnak adott pillanat az emberei, csak azokéba nem tudott olvasni, aki sokkal erősebb hatalmat birtokolt nála. Egyedül kéréseit, azaz parancsait tudta elküldeni Sasukénak, ha halaszthatatlan munka merült fel.

Parancsolójuk egy megsavanyodott öregember, akinek hátán a szárnyai fekete színben pompáztak, de már halványodni kezdtek, ami azt jelentette, hogy lassan lejár az ideje. A bolyhos fekete testrésze, oly puhán omlottak a vállára, akár a selyem, és oly könnyedén emelkedett fel a segítségükkel, mintha nem is hatna rá a gravitáció. A rövid, már őszbe forduló haja lassanként kezdett el kihullani. Feje tetején már látszódott egy-egy kisebb kopasz folt. A frufruja eltakarta a szemét, ezért leginkább szaglással tudta megállapítani, hogy ki kicsoda. Magasságával mindig is kitűnt társai közül, mégis hatalmas szárnyai miatt, inkább egy törpe hatását keltette. Lebennyel nem mindegyik angyal rendelkezett, csak nagyon kevés fajnak adatott meg, de már alig léteztek olyanok. Megvolt ezeknek a teremtményeknek az a képessége, hogy láthatatlanná tudták tenni magukat, ha úgy tartotta a kedvük. Ezeket a lényeket, a különleges képességük miatt szentnek tartották.
Az öreg uralkodó pipáját eltávolította a szájából, és láthatta mindenki a teremben, ahogy az orrával mélyen beszippantotta a levegőt. 
– Mind eljöttetek. Helyes.
– Jól van, jól van, tata, már kívülről fújjuk a szokásos köszöntő beszédet! Ugorjunk a lényegre! – mondta kicsi indulatosan Suigetsu.
Karin, egy vörös hajú lány, akinek szeme szikrákat szórt a megszólaló felé, nem értette, hogy az az idióta, hogy beszélhet így a királyukkal. Elkezdte hátulról szorítani Hoozuki Suigetsu nyakát, miközben kioktatta a tisztelet magadásáról. Suigetsu úgy rázta le magáról a nőt, mintha csak egy idegesítő muslicát ütött volna le. Elhajította a némbert, aki egyenesen a trón feljáróján landolt. A nő a lépcsőfokokon fekve bosszúvágytól feltüzelve vigyázott parancsolójára. A tata türelme végérvényesen elfogyott a két embere állandó torzsalkodása miatt.
– Hagyjátok abba! Mindketten! Karin, nem adtam parancsot arra, hogy közbelépj. Suigetsu, te meg legközelebb tudd, hogy kivel beszélsz – mondta a vezető.

A két fél vacillálva pillantott fel a királyra, de választási lehetőség hiányában duzzogva elfordították a fejüket, így tudatták azt, hogy a másik a létezése nem érdekli őket. Állandóan puskaporos hangulat uralkodott körülöttük, melyhez elég lett volna egyetlen apró szikra, hogy nyomában mindent felemésztő tűz lobbanjon. Folytan hergelték vagy beszólogattak, mint az óvodások, akik éppen összevesznek a játékon. Nagyon hasonlítottak ezért nem sokáig tudtak meglenni egy légtérben. Két dudás egy csárdában nem fér meg ez szokták mondani, és ez nagyon is igaznak hatott erre a kettőre. Az angyalok is azt vallották, hogy az ellentétek vonzzák egymást, mert igaz, hogy nincs semmi közös bennük, mégsem tudtak meglenni a másik nélkül. Karint harcosnak képezték ki, és kiemelkedő helyre sorozták be, atörvényhozó személyi testőrségébe osztották. Az angyalnők vagy szüleik szabadon megválaszthatták, hogy tanuljanak-e harcolni, de ha nem az sem okozott problémát, mert akkor védték őket. A király mindig maga mellett tartotta Karint, csak akkor küldte a harctérre, ha túl sok katona sérült meg.
– Miért hívatott minket uram? – kérdezte Juugo, akinek széles vállain apró madarak gubbasztottak némán. A legbátrabb csicsergő hirtelen felröppent Juugo narancssárga sörényére.
– Mint általában, megint küldetésre fog küldeni minket. Ezt meg sem kell kérdezned – mondta Sasori.
Gakushi testőrségében szolgáló harmadik tagját hosszú szőke hajjal áldotta meg az élet. A férfi elnevette magát, mely mögött, rossz szándék burjánzott. Sasori és Deidara sok közös csatában harcoltak vált-vállnak vetve, és szereztek nevet maguknak, úgy hívták őket: az „Árnyak harcosai”. De nemrég Deidarát a Gakushi király személyesen kérte fel, hogy csatlakozzanak a személyes testőrségéhez. Igaz kérésként lett feltűntetve, de illetlenségnek számított volna, ha a tata kérését elutasítják, így megtiszteltetésnek véve elfogadták a melót.
- A shiawaserek uralkodója holnap hatalmas ünnepséget rendez, a születésnapja alkalmából. Azon anapon nem fognak ügyelni a védelemre, ezért behatoltok oda, és mikor mindenki teljesen gyanútlan, elhozzátok elém - nézett alattvalóira jelentőségteljesen. - De van más is. Álarcos bál lesz, ezért mindenki kap egy ördög maszkot. Ezzel elrejthetitek valódi kiléteteket.
 - Remélem, az egyetlen körtáncot tudjátok mindannyian - mondta Deidara, miközben gúnyosan mosolygott társaira.
A férfiak nem szerettek táncolni, értelmetlen hülyeségnek tartották. Eddig senki sem tudta rávenni őket ilyesmire, de a szent célért muszáj megtenniük.
Az összegyűlt kisebb csoport kedvetlenül sandított össze. Azt hitték, hogy tréfálnak velük, de mikor a parancsolójuk nem cáfolta meg az állítást, sokan visszaléptek a feladattól. Erre Gakushi azzal fenyegetőzött, hogy jó hosszú időre fogdába veti őket, ezért végül mindenki beadta a derekát. Fikarcnyi lelkesedést sem tettetve hagyták el a termet. Karin felpillantott a trónon ülőre és harapdálni kezdte a száját.
– Csak nem az a bajod, hogy nem mehetsz velük? – kérdezte Gakushi, aki igaz nem látott a frufruja miatt, de pontosan meg tudta állapítani a szolgája érzéseit.
– Nem fér a fejembe, hogy engem mért nem küldött erre a küldetésre? Hasznos lehetnék...
– Ne próbálj átverni gyermekem, rengeteg évvel vagyok idősebb nálad, könnyen átlátok az illúziókeltőszavaidon. Te csak Sasuke közelében akarsz lenni. Félsz attól, hogyha nem vigyázol, lecsapják a kezedről. Nem érdekled őt, ugyanúgy játszik veled, mint a többi nővel.
Karin lehajtotta a fejét, és mérgesen összehúzta a szemöldökét. Dühítette, hogy eddig akármivel próbálkozott, soha nem tudta elérni, hogy Sasuke beleszeressen. Hiába követte mindenhová, mint egy beidomított kutya, hiába csókolóztak hevesen, soha nem tekintett rá szerelmesen. A gyengédség halvány jelét sem vélte felfedezni benne, úgy érezte, hogy csak egy a többi nő közül, akik körülrajongták, és néhányszor megtisztelte azzal, hogy férfias vágyait kielégíthette. Más férfiak is megkaphatták bármikor, hiszen csak akkor hagytak békén egy nőt, ha már férjhez ment.
Deidara nagy humorista volt, aki szívesen belegázolt az emberek lelkébe, ha azok már úgyis a padlón voltak. Ezért a vörös hajú nőt is folyton cikizte, vicceivel, beszólásaival provokálta. Karin mindig hirtelen gerjedt haragra, és előbb járt el a keze, mielőtt gondolkodott volna, ezért nem egyszer az ő veszekedésüktől zengett az egész palota. Az uralkodó látta, hogy nem tudja megváltoztatni őket, emiatt beszerzett egy füldugót, és addig használta, ameddig a vihar le nem csillapodott. Sokszor feltette magának a kérdést, hogy vajon ő is így viselkedett-e ennyi idősen? De sajnos nem emlékezett rá, mivel oly sok éveket- évtizedeket-évszázadokat élt, hogy pontosan ő sem tudta számon tartani az életkorát. A lényeg az, hogy a kaminariak minél befolyásosabbak, és korlátlan hatalmúak legyenek.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése