4. Csere

Shikamaru nagy nehezen kiharcolta, hogy beszélhessen Sakurával. A többi döntéshozót és stratégát nemvolt egyszerű rábeszélnie, de mivel látták a férfin az elszántságot, így beleegyeztek.

Amikor a Nara a szobába lépett, Sakura lehajtott fejjel ült az ágyon. Üres tekintettel nézett az imént belépőre.
– Szóval mi a döntésetek? – kérdezte Sakura beletörődő hangon.
– Én elleneztem Hinatával együtt, de sajnos a kettőnk szava kevésnek bizonyult. A többség úgy döntött, felajánlunk téged, hogy a vezetőnket szabadon engedhessék.
A férfi szavaira Sakura lehunyta a szemét és a karját összefonta maga körül. Nem tagadhatta, hogy fájtneki a döntés, de ez a hely többé nem az otthona. Mindenki kerülte és rossz szemmel néztek rá, ezért úgy gondolta, hogy mindegy hol tölti az életét. Érezte, hogy innentől kezdve sehol sem fogják szeretettel fogadni.
– Köszönöm nektek. Legalább ti kiálltatok értem, de jó döntést hoztak a többiek. A királyunk nélkül olyanok vagyunk, mint a gyermekek a fegyelmező apjuk nélkül. Mikor fog megtörténni a csere? – kérdezte elcsukló hangom.
– Ha minden jól megy, és a kaminariak beleegyeznek, akkor négy-öt nap múlva esedékes a dolog – mondta szánakozva a férfi.
 A rózsaszín hajú lány csak bólintott, beletörődve a sorsába. Azt kellett elfogadnia, hogy a saját népe levegőnek titulálta. Shikamaru a zsebéből elővett egy piros almát és az ágyon ülő lánynak nyújtotta. Sohasem fordult meg a fejében, hogy a lány egy nemes angyal, hiszen senkinek sem mutatta meg a szárnyát. Gondosan elrejtette a kíváncsiskodó tekintettek elől. Rettenetesen aggasztotta az angyal állapota, mert még azt sem engedték meg, hogy egy orvos ellássa a sérüléseit. Sakura mosolyogva vette el az almát, hálálkodva felemelte tekintetét a férfira, aki iránt úgy érzett, mintha a bátyja lenne. Ekkor a katonák bejöttek, hogy a Narát kivezessék, mert letelt a megszabott idő. 
– Sajnálom! – mondta Shikamaru visszanézve. 
Ezután újra rázárták az ajtót. Kétségei közt gyötrődve egyedül maradt a gondolataival. Azt, hogy semmibe vették, jobban megviselte, mintha bántanák. Akit utálnak azzal is foglalkoznak, hol kibeszélik, hol porig alázzák, de őt levegőnek nézték. Meghalt a szüleivel együtt azon a gyászos napon.

A Kaminariak vezetőjéhez bement az egyik hírvivője.  Igazi strébernek számított, aki egyáltalán nem kapott katonai kiképzést, helyette inkább a könyveket bújta. Gakushi intett Karinnak, hogy menjen ésvegye el a levelet, majd hangosan olvassa fel. A lány rögtön kikapta a fickó kezéből az üzenetet, amit a shiawaserek pecsétjével zártak le. A vörös hajú nő összeráncolta a homlokát, mivel ki nem állhatta azt a népséget. Cafatokra cincálta a borítékot, és cseppet sem vigyázott a tartalmára. Az üzenet bársonyos lapja több helyen is elszakadt.
Kedves Kaminari vezető! – kezdett neki közönyösen Karin.

Nem olyan régen, pontosan a vezetőnk születésnapján az emberei puccsot követtek el a maga parancsára. Mi tudjuk a legjobban, hogy soha nem jöttünk ki jól egymással, de a harcot elkerülve lenne egy ajánlatunk a maga számára.
Haruno Sakura egy nemes angyal. Ő itt van közöttünk!!! De gondolom, erről maga is tudott, mivel az egyik harcosa életben hagyta.
Mi, a törvényeinket követve tudomást sem veszünk a létezéséről. Eme okból arra szeretnénk kérni önt, hogy a lányért cserébe engedje el szeretett királyunkat.

Üdvözlettel:
Aburame Shino

 A vezető felkapta a fejét arra a részre, hogy a shiawaserek között van egy nemes angyal. Eddig erről a fontos információról nem tudott. Karin is hitetlenkedve olvasta, többször is nekifutott, hátha csak a szeme káprázik. Deidara a vezetőjére nézett, kíváncsian várta a következő lépést. Gakushi mérgesen ordított a szőke férfinak, hogy azonnal hozza a színe elé Uchiha Sasukét. Deidara haptákba vágta magát, és úgy kirohant a teremből, hogy szél kerekedett utána. Karin összetépte a levelet.

Sasuke a vezetője színe előtt állt, és szemernyi alázatosságot sem tanúsított, miközben ridegen megkérdezte, hogy mit akar.  Gakushi ökölbe szorította a kezeit, látszott, hogy alig tudta visszafojtani felgyülemlett indulatát. Nem nagyon tetszett neki a férfi lekezelő beszédstílusa, de ezt mindig lenyelte neki. Az Uchiha nem tartott tőle, sőt a tisztelet szikráját se mutatta. Magának is nehezen akarta beismeri, hogy fél Sasukétól.
Karin flörtölni próbált a jóképű Uchihával, de az ügyet sem vetett rá.

– Tudomásomra jutott, hogy a shiawaserek között él egy nemes angyal, akit nem öltél meg. Csak nem megszántad? – kérdezte hitetlenkedve az uralkodó.
– Úgy ismersz, mint aki megkönyörül valakin? A szánalom gyengeség. De ne aggódj, soha nem hagyom befejezetlenül, amit elkezdtem. Ezért nem szóltam róla.

Gakushi intett Karinak, hogy mondja el milyen levél érkezett. Karin fejből visszaidézte a sorokat. Sasuke egy ideig hallgatott, majd az öregre pillantott, akinek ökölbe rándult a keze, aztán fény derült az arcára, mert remek ötlete támadt, és az előbbi haragját elfújta a szél. Hatalmas mosolyra húzta a száját, majd hívatta az írnokot, és választ küldött, melyben elfogadta a cserét. Utána még bőséges ideje lesz esküdt ellenségét újból fogságba ejteni, és a legelhanyagoltabb tömlöcbe vetni.



Megbeszélték a csere időpontját, mivel mindkét fél mihamarabb le akarta bonyolítani a találkozást. Sakurát összekötött kézzel és szárnnyal nagy megfigyelés mellett szállították. Ahogy közeledtek a helyszínre hatalmas pelyhekben kezdett el szállingózni a hó. Ez igen furcsa jelenségnek bizonyult, hiszen tavasszal nem szokott előfordulni, hogy havazzon. A levegő egyre hidegebbé vált, és a talaj jéggé fagyott. A hatszögletű kristályokból álló formák minden növényt hibernált állapotba taszított. A virágokon fagyott cseppek csüngtek, melyek, olyan hatást keltettek, mintha sírnának. A sikamlós talajon mindenki úgy lépkedett, mintha hímes tojásokon járnának. Hirtelen hó tornádó kerekedett, a sűrű köd elhomályosította a látásukat. A fehér tölcsérből egy hosszú fekete hajú férfi ugrott ki, aki hajzuhatagát kontyba hordta. Mellette feltűnt mestere, Zabuza, akinek a száját fehér kötés fedte. Hátán egy hatalmas kardot hordott, melyet nem mindenki lett volna képes megemelni.
– Morino Zabuza vagyok. Ő itt Haku, a tanítványom – mutatott a mellette álló alakra.

Úgy zajlott minden, ahogyan azt előre megbeszélték. Sakura egy szempillantás alatt tűnt el a szélviharral. Csupán ijedtséggel telt sikítása visszhangzott a sivár pusztaságon. A hang felriasztotta a környék élővilágát. Madarak reppentek fel a fenyvesekről, mókusok örült kergetőzésbe kezdtek az érdes fatörzsön. A táj újra elcsendesülve visszanyerte békéségét, ám ezt a nyugalmat hamar megtörte a veszély érzete.
Hátborzongató sziszegés tartotta sakkban a gondtalan állatokat. Csúszós testével keresztülszántott a gyér fűszőnyegen. Álcázó képességének köszönhetően nehézség nélkül becserkészte áldozatát. Villámgyorsan lecsapott a gyanútlan prédára, aki abban a pillanatba vonaglani kezdett a méregtől. Ahogy a kígyó kezdte elnyelni a kis testet árnyék vetült rá.
 – Készülj nemes angyal, rád is ez a sors vár, mint erre a szerencsétlen állatra – mondta Sasuke, aki a formás női lábnyomokat nézte.
  
Sakura gyorsan az ellenséges birodalomban találta magát. Szája lila színűvé vált a fagyos utazás miatt, kezét sebesen dörzsölte össze, amely csaknem jégé fagyott. Zabuza a hajánál fogva cibálta a magatehetetlen lányt a trónterembe. Durván lelökte a földre, hogy éreztesse vele, meg kell adnia a tiszteletet az itteni uralkodónak. Gakushi nem látott semmit a frufruja miatt, de érezte, hogy egy ismeretlen illata terjeng a territóriumában. Zabuza és Haku a térdükre ereszkedtek, jobb kezüket a mellkasukhoz tették és a tekintetüket a padlóra szegezték.
Deidara és Karin elképedve nézték Sakura hátán a két szárnyat. Eddig nem akarták elhinni, hogy valóban nemes angyal él a shiawaserek között, de mostanra minden kétségük elmúlt.
– Szóval mégis igaz a pletyka, hogy nemes angyal tűnt fel. Mondd meg, hogy hívnak – követelte Gakushi.
Sakura nem válaszolt, mivel ha a kérdésre felelt volna, akkor további kérdések szegődtek volna felé. S azt jól a fejébe vésték, hogy nem szabad semmit se kifecsegnie a nemesi címéről, mert akkor életveszélybe kerülne. Gakushi a bal oldalán álló vörös hajú nőnek intett, aki rögtön a földön heverő lány mögött termett a kezében vaslánccal. Mivel többször nem válaszolt, a vasláncot a nyaka köré tekerték, és úgy vitték el.

Haku egy szobába kísérte, majd mielőtt otthagyta volna visszafordult.
– Tudom milyen érzés, ha egyedül maradsz, de itt viselkedj rendesen. Addig is, hogy ne unatkozz, nyugodtan bemehetsz könyvtárba – szólt kedvesen, és ujjával egy ajtó felé bökött.
Mikor kiment az ifjú, Sakura rögvest a könyvekkel teli szobába tipegett olvasni. Ahogy a helyiségbe lépett, a gyengeségtől megszédült, és az egyik polc szélébe kellett megkapaszkodnia, amiről egy poros könyv hullt a földre. Lassan lehajolt érte, felvette, és lefújta. Belelapozott és közepén a főcímnél az állt: Az örök élet és fiatalság. Olvasni kezdte.

Amikor az első kaminari vezér élete végéhez közeledett, megszállottja lett az örök életnek. Kutatásokat és kísérleteket végzett, hogyan nyerhetné el azt, amit sok mindenki akart vele együtt, de nem találtak rá megoldást. Annyira nem akarta meghalni, hogy végzett egy szertartást egy nemes angyalon, aki ennek következményébe életét vesztette, mert az életerejét és a fiatalságát elnyerte a vezető, és egyúttal a saját életét is meghosszabbította.

 Ekkor hangokat halott, a könyvet a ruhája alá dugta, majd kisietett a helyiségből. Visszatért a szobába, és felkapcsolta az asztalon lévő lámpát. Belelapozott a könyvbe ami a végénél nyílt ki. A főcíme: Trónbitorlók.

20-30 évvel ezelőtt.
A Kaminariak előző parancsolója, hirtelen elhagyta az élők világát. Az a mai napig nem derült ki, hogyan és miért. Csak feltételezik, hogy az előző vezető nem tudta megemészteni, hogy egy fiatalabb és erősebb ifjú vette át a helyét. A fiatal uralkodó elvett egy olyan nőt, aki a sötétségnek és a halálnak parancsolt. A frigyükkel jobb idők köszöntöttek a kaminariak számára. Ám mikor megtörtént az a gyalázatos merénylet, a hitves súlyosan megsérült, de még pislákolt benne annyi életerő, hogy megnézze gyilkosa arcát. Minden erejét összeszedte, elvette a gonosztevő látását és az erejének a felétől is megfosztotta.

Sakura arra ébredt, hogy kezd felkelni a Nap. A könyv szétnyitva hevert mellette, éppen nyúlt érte, mikor lépéseket zaja csendült fel, ezért sietve elrejtette. Az ajtót elhúzva Haku jelent meg, aki mindenkivel nagyon rendesen bánt. Nem úgy viselkedett, mint a többiek, akik itt éltek, ezért nehezére esett neki elhinni, hogy valóban létezik a kaminariak között egy ilyen rendes és jólelkű személy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése