Kaminari
kúria trón termében lévő emelvényen trónolt a liliputi, összeaszalódott
uralkodó, akinek ritkás haja közül ki-ki tűnt pár kiálló húskinövés. Frufruja
függönyként hullott látószervére, melyet már régóta örök sötétség fedett. Göcsörtös
ujjaival pulpitusának könyöklőjét markolta. Óriási, halványodó fekete
szárnyának tollazata a padlózatot söpörte, amit fiatal hajadonok fésültek.
Hosszú, lila kimonót viselt, amellyel rangját kívánta hirdeti, ugyanis a Yung
birodalomban szigorú megkülönböztetési rendszer állt fent. A nemes klánok
szülöttjei áfonya árnyalatú öltözéket viseltek, míg az aljanép zsákokból
készült ruhákat hordtak. A hadsereg tagjai, vagyis azok a polgárok, akik
felesküdtek királyuk védelmére még nagyobb előjogokkal bírtak.
A
lépcsősor legtetején széttett lábakkal ücsörgött Sasori, a bábhasználó, aki
Gakushi szablyájaként emlegettek.
A
lépcső aljának két oldalán őrködött további két bizalmasa, akik feszülten
kémlelték a termet. A vörös hajú, szemüveges nő hirtelen izgatottan
jobbra-balra kapdosta a fejét. Hevesen kalapáló szívére tette kezét, míg
csípőjét billegetve előrébb sétált. Bódultan szimatolt bele a levegőbe, hogy
elraktározza a csábító aura illatát.
–
Megérkeztek – nyilvánította ki unottan Sasori, amikor felfigyelt a nőstény
felajzott állapotára.
–
Szánalmas kurva – becsmérelte Deidara a könnyűvérű örömlányt, mialatt
beszédhangjából féltékenység csengett ki.
–
Fejezzétek be! Szégyenbe hozzátok Gakushi-samát! – csattant fel határozottan a
bábhasználó.
Abban
a pillanatban megjelent köreikben a két várva várt vendég.
–
Katonák? – biccentette oldalra koponyáját Suigetsu, miközben mutatóujjával egy
pecc kimehetszet kezdett játszani – Tata, ha szívességet kérsz, akkor az a
minimum, hogy békés fogadtatásba részesítesz minket.
A
Hozuki ujja végül Sasorinál állt meg, aki gyanakodva összeráncolta a homlokát.
Vészjóslón, hátradugott kézzel felemelkedett a legmagasabb lépcsőfokról. Az
elrejtett végtagjának kisujja részén behajlította az első ujjbegypercét.
Sasuke
kirántotta a kardját, és előre hajította céltalanul. A fegyver megtorpant a
levegőben, ugyanis éles pengéjére ragacsos fonal tapadt.
–
Higgadjunk le – javasolta kimérten az Uchiha, mihelyst fenyegető pillantással
sújtotta a bábhasználót.
A
sötét íriszt felváltotta a vörösen izzó sharingan. Sasori beharapta a száját,
míg lesütötte barna szemét. Távoli ismeretsége az Uchihákkal hasznosnak
bizonyult, tudniillik kitapasztalta a hatalmuk gyenge pontját. Ha kerüli a
szemkontaktust, akkor nem eshetett az illúzió csapdájába.
–
Vissza! – krehácsolta Gakushi a két hímnemű testőrének.
Karin
Uzumaki az ismét suhanásba fogó kardot elkapta a markolatánál, azután kacér,
riszáló lépésekkel Sasukéhoz andalgott. Pilláját rebegtetve a férfi felé
nyújtotta a pengét.
–
A kard sokat elárul tulajdonosáról. Vigyázz, mert a végén könnyen kiismerhetővé
válsz – felelte csábítóan a szemüveges nő – Tessék.
Sasuke
lehunyt szemhéjjal elvette a fegyverét.
–
Túl becsülőd magad – vetette oda nyersen az Uchiha.
Suigetsu
gunyorosan elvigyorodott. Az ostoba védőszenteket már-már szánalomra méltónak
ítélte. Annyira megcsappant a hatalmuk, hogy észre se vették, ha démon
ólálkodott a közelükben. Ugyan, jelenleg teljesen elnyomták ördögi erejüket,
miképp elrejtsék valódi énjüket, de a távoli múltban még képesek voltak így is
érzékelni a gonosz ottlétét.
–
Talán, egy napon alkalmad nyílik majd ellátogatni hozzánk. Felejthetetlen
élménybe fogsz részesülni. Ezt garantálom – kacsintott a Hozuki a vörös
kurtizánra, míg éles, hófehér fogai megcsillantak.
–
Elég legyen az üres fecsegésből! –
óbégatta az öreg uralkodó – A lehető legkedvezőbb esély nyílik arra, hogy
elkapjátok Hiruzen Sarutobit. A Kazuko birodalomban álarcos estély lesz.
Suigetsu
gyanakvón összefonta a karját, hiszen elégé rosszat sejtet ki az iménti
célzásból. Abba bízott, miszerint csak az ő kreatív elméje rakta össze ezt az
abszurd alternatívát. Flancos esemény, mulatozó tömeg egyenlő akció
végrehajtása.
–
Kifejtenéd – parancsolt rá az Uchiha a Yung királyra.
–
Vegyüljetek el. Szórakozzatok, óvatosan a kedvetekre. Utána csapjatok le.
–
Kész röhej! A táncos ünnepségek messze állnak tőlünk! Szentimentális ficsúroknak merészelsz nézni minket?! – dőlt-fúlt haragjában a Hozuki, mikor
lila íriszében rémisztő árny örvénylett.
Gakushi
felhahotázott. A két arrogáns hímnek ezúttal háttérbe kellett szorítania
büszkeségét, miképp elérhessék kitűzőt céljukat.
–
Legyen. Cserébe bőséges viszonzást várok el – felelte az Uchiha, mielőtt köddé
vált.
*
A
Kazuko uradalom egész térsége hangos lármától zengett. Különböző vetélkedők
zajlottak, édességesek kurjantottak egymásra rálicitálva, hogy az ő
bodegájukhoz csalogassák a vásárlókat. A részeges polgárok egyik fele
jobbra-balra dülöngélt, míg a másik része egymást támogatva dalolászott. A szerencse
talizmán árusoknál szerelmes párok, házas társak tetették gyakori
tiszteletüket, hogy megerősítsék románcukat. Vagy éppen buzgó ifjak, akik
hírnévre ácsingóztak tülekedtek az amulettekért.
A
palota környékén még nagyobb zsúfoltság kerekedett. Amatőr színészek
összeeszkábált porondon játszottak olyan jeleneteket, ahol a dicső őrangyal
győzedelmeskedett a démoni szörnyeteg felett. A nézők ördög maszkban tapsoltak,
és vigadoztak dicső őseik tettén.
Egy
ivóban iszogatott hat köpenyt viselő alak, akik rémisztő álarcot viseltek. A
vezetőjük a sarokba lévő széken ült, míg a csészéjében lévő szakét
hullámoztatta. A mellette fészkelődő barátja mérgesen dobolt a pulton, ugyanis
mérhetetlenül felháborította az angyalok által kreált előadás.
–
Hallottad, a bemocskolódott leányt Hiruzen-sama oltalma alá vette. Az otthonába
fogadta, és úgy neveli, mintha a saját unokája lenne.
–
Száműzni kellene! A gonoszság szét fogja rohasztani. Pedig az a hír járja, hogy
páratlan szépségű hajadon.
–
Hahaha, még se kell senkinek. Neji Hyugara teljesen rá volt kattanva. De a
fiatalúr, nyugodjék békébe hamar leállította. Furcsa teremtés, annyi szent.
Sasuke
Uchiha feltolta szája fölé a maszkját, hogy a rizspálinkával leöblítse torkát.
A tüzes vizet egy húzásra eltüntette, majd lecsapta az apró poharat a pultra.
Némán felemelkedett, és köszönés nélkül távozott. Suigetsu gyanakvón az
ismerőse után fordult, mielőtt cápafogsorával elvigyorodott.
–
Kibe is tombol a vérszomj? A vénséget vagy a csitrit fenyegeti az halál szele?
Valószínűleg mindkettőt… – gondolta magában a Hozuki, mikor négy társának jelt
adott az akció megkezdésére.
Az
udvarháztól kívüli utcában egy cseresznye színű, térdig érő ruhában sétáló fiatal
hölgyre szegeződött az összes járókelő figyelme. Hosszú, rózsaszín hajában
piros kamélia virág díszelgett, melynek szelíd illatát messzire repítette a kora-őszi fuvallat. Álarcának az alja csipke anyagból készült, mely sejtelmesen
elrejtette a telt ajkat.
A
nép tagjai hol félve, hol pedig undorodva távolodtak el tőle. Sakura szemét
ködfátyolként fedte el a könny, melyet igyekezett visszapislogni. Ujjal
mutogattak rá, ocsmány, megvetendő szavakkal illeték, csak azért mert életbe
maradt. Beállt az egyik csemegeárushoz, ahol cukrozott almát lehet vásárolni.
–
Sakura! Végre kimerészkedtél! – szaladt oda hozzá Ino Yamanaka lila yukatában,
de hirtelen lassítani kezdet a léptein.
Meglátta
Kiba Inuzukát, és brigádját, akik szorgalmasan felügyeltek a rendre. A hosszú,
szőke frizurájú hölgy morcosan összevonta a szemöldökét, majd durcásan
kiöltötte a nyelvét.
A
Haruno tartózkodón arrébb araszolt, mikor észrevette az édesanyja tanítványát,
akivel szinte testvéreként nőttek fel. Figyelmeztetőn felemelte a kezét, és
megingatta a fejét.
–
Ino! Eredj innen! Le ne maradj a táncról! – kiáltotta dörmögve Kiba.
Egyszer
csak egy frufrus, fekete, hosszú hajú arisztokrata kisasszony sietett oda a
barátnőjéhez, hogy elterelje onnét. Hinata Hyuga meghunyászkodó, csendes
hercegnőként ismerték. Őt nem befolyásolta a társadalmi besorolás, minden
létező honfitársával kedvesen bánt. Halvány levendula írisze hatalmas erővel
bírt. A byakuan, azaz a mindent látó szem tette hírnevesé a klánját.
–
Ino-san. Menjünk. Sakura-san szomorú lenne, ha miatta kerülnénk bajba.
A
Yamanaka csípőre tett a kézzel, mérgesen felfújtatott.
A
Haruno lány éppen akkor került sora, de hirtelen hozzá vágtak egy geil gyümölcs
szatyrot.
–
Átkozott némber! Hord el magad! Rontod a forgalmamat.
A
nemes angyal lehajolt felvenni az édességes tasakot, majd meghajolva
megköszönte a nassolnivalót. Porcelán árnyalatú, kis tarisznyájába dugta a
celofánba csomagolt desszertet, miután kivette belőle az egyik pálcára húzott almát.
Vékony csuklóján ide-oda libbent a batyuja, amíg megeszegette a gyümölcsöt.
A
főtérhez érve nézte a pirongó táncpárokat, akik izgatottan vártak a muzsika
felcsendülésére. Apuka pörgette-forgatta a kislányát, mielőtt vígan felkapta,
és a levegőbe emelte. Az anyuka kuncogva figyelte a családját egy faládán ülve.
Óriási pocakját simogatta, míg óvatosan azt kiabálta a férjének, hogy óvatosan.
Sakura
szomorún lebiccentette az állát, hiszen egykor ő is ilyen körülmények között
élt. Voltak szerető szülei.
A
zeneművészek elkezdtek játszani a sok színű hangszereknek. Vonagló testek
simultak egymáshoz, átadva egész lényüket a ritmus hipnózisának.
Kis
idő elteltével a Haruno riadtan összerezzent, mivel a semmiből felbukkant
mellette egy titokzatos alak. A fekete lebernyeges férfi lassan felé fordult,
és kapucnija árnyékából felvillant vérfagyasztó ördög maszkja, aminek tátott
szájából kilógott a négy darab szemfog.
–
Eressz! – ugrott rémülten hátrébb a nemes angyal, mikor idegesen körbe kémlelt –
Porul jársz, ha mellettem maradsz… Démoni gonoszság szennyez.
Sasuke
Uchiha a lány mögött jelent meg, és karjával átfogta a vékony derekat. A
tömeg felé irányította a dacoskodó Sakurát, aki eleinte azt mantrázta, hogy ne
tegye.
A
hím a parkett szélére érve megtorpant, és szorosan magához rántotta a Harunot.
A
hajadon elvörösödve lendült a kemény mellkasra, miközben a szíve vadul
kalapált. Ennek az idegen férfinak az érintése furcsa, eddig nem tapasztal
reakciót váltott ki benne. Bizsegés szántot végig a gerincén, míg bőrén libabőr
keletkezett.
–
Hol van Hiruzen Sarutobi? – kérdezte a
démonok vezére, amint durván megragadta az áldozata állát.
A
vörösen izzó sharingan látványától a védőszent elkábult, és engedelmesen
megadta a választ, miközben lába erőtlenül rogyadozni kezdett.
Az
Uchiha agresszívan megragadta Sakurát a hóna alatt, mikor az őrködő bagázs
felfigyelt rájuk. Az ördögi lény a vállára dobta a prédáját, azután felugrott
vele az égre. A csillagos égbolton már csak árny fedte körvonalát látták lentről,
ami kiteljesedett két hatalmas szárnnyal.
A
Kazuko nép felbolydult. Megszólalt a veszélyt harsogó harang, amely csatasorba
parancsolta a harcosokat.
A
Shiawase palota tetején a Haruno arra tért észhez, hogy az ismeretlen a torony
oldalához vágta. Feljajgatott, mialatt bágyadtan a halántékához érintett az
ujjbegyét.
–
Hol vagyok? Mi történt?
Sakura
hunyorogva pislogott a felette magasodó idegenre, akinek külsejét elmosódva
látta. Nagyon legyengült, olyan mintha az összes élet erejét elszívta volna
valami vagy inkább valaki. Az ördögi aura teljesegészébe megbénította.
–
Visszajöttél értem. Befejezed, amit félbe hagytál – zihálta a nemes angyal,
akinek a légzése sebesen romlásnak indult.
Sasuke
durván belemart a rózsaszín zuhatagba, ameddig sharinganja átformálódott a
bíbor cseresznyevirágos verzióvá. Pici átalakította a zsákmányának az
emlékképét erről az estéről. Elfelejtette vele a démoni személyazonosságát.
–
Remek szórakozást nyújtasz számomra. Viszont meggondolatlanul kifecsegsz
mindent…
Sakura
felriadt a révületből, és megpillantotta a titokzatos ismeretlent. Hallotta,
amint a sereg azt óbégatta ellenség. Csatározások moraja visszhangzott a
közelben, amitől rémülten a torony falához húzódott.
–
Megmentettél?
Az
Uchiha sarkon fordult, és a cserép tengeren lejjebb araszolt.
–
Várj! Áruld el ki vagy? Csak tudjam, kinek mondjak köszönetet.
A
Haruno bátortalanul a hím felé indult, míg csuklójáról letolta a tasakjának
madzagját. A köpeny után nyújtózkodott, amikor egy tűzgolyó megsértette a
kacsóját. Felszisszent, mire a felhólyagosodott tenyerére bámult, amely rögvest
gyógyulásnak indult.
–
Tudd, hol a helyed.
Sakura
értetlenül pislogott, mielőtt szomorúan felkunkorodott a szájsarka. A batyut
legurította a hím lábbelijéhez. Azután lehajtott fejjel az idegen felé indult,
és mikor oda ért hozzá a maszkhoz emelte a kezét. Óvatosan megtapintotta a
szúrós, pikkelyes felületet, mielőtt enyhén feljebb tolta.
A
démonik vezére megragadta a vékony csuklót, és megszorította.
–
Ha leveszed meghalsz.
–
Egyszer mind örök nyugalomra lelünk – motyogta elcsukló hangon a védőszent, ameddig
a másik kacsójával elemelte az irtózatos álarcot.
Pupillája
kitágult, hiszen egy ördögien jóképű férfival találta szembe magát. Porcelán
bőre kirít a sötét éjszakában. Zord arcvonások, keskeny száj, sármosan ível,
vékony szemöldök, karakteres állkapocs vonal.
Mikor
a tekintettük összefonódott a Haruno megdermedt félelmében. A bíbor virág
motívum elárulta az idegen. Menekülni akarta, de furcsa vágy lobbant benne.
Ennyi éven át lappangó, csábító ösztöne feléledt benne.
A
maszk kicsúszott a kezéből, és rögvest a hím profiljához közelítette. Végig simította
a bűnberagadó arcnak az élét, mielőtt mutatóujját lassan a démon ajkához
érintette, aki váratlanul ráharapott.
Sakura
fülig pirult, amint az Uchiha nyelve az ujjbegyét nyaldosta.
–
Sokakat lemészároltál. Az anyukám! – kurjantotta a nemes angyal, amikor
felderengett előtte a pusztító fekete tűz, ami a szülője kínozta – Zsoldos
vagy? A yungok béreltek fel? Jutalomért bárkit meggyilkolsz? Ez kegyetlenség…
Sasuke
a torony beton falához rúgta a gyenge teremtést, aki a becsapódáskor beütötte a
fejét, és elájult.
Ekkor
támadt rá Hiruzen a légáramlással irányított shurikenjeivel. Mozdulatlanul
figyelte a felé száguldó dobó csillagokat. Lehunyta a szemhéját, és pár
másodperc múlva a fröcskölő vízesésfal cseppjei hullottak rá.
–
Csúnya dolog faképnél hagyni a szakaszodat – mondta Suigetsu a tetőn guggolva,
amíg tenyere a cserepen pihent.
–
A többiek?
–
Elterelési hadműveletet folytatnak. A vénséget hagyd meg nekem.
–
Tedd ártalmatlanná.
A
Hozuki csodálkozva felvonta a szemöldökét, mialatt tétovázva biccentet.
A
vízi démon a majom király mellkasán taposva felemelte a karját, és vízsugarat
lőtt fel az égig. Ezzel adta társai tudtára, hogy a küldetést teljesítették, és
ideje visszavonulni. A fehéres szürkés hajú alak jobb talpával az bácsika gigára
nehezedett, miközben felfigyelt a porcelán színű tasakra. Kíváncsian oldalra
biccentette koponyáját, de mire szóra nyithatta volna a száját Kiba tört rájuk
szedett-vedett osztagával.
Hinata
hercegnő kiugrott az Inuzuka mögül, és dinamikus mozdulatokkal igyekezett
lekötni az Uchiha figyelmét. Látószerve mellett a bőre enyhén összegyűrődött a byakuan
használatától. Ezzel a képességével könnyűszerrel letudta bénítani az ellenség
testét. Sőt, a belső szervekben is komoly sérülést okozhatott, ha a kacsójával
eltalálta azt a pontot.
Sasuke
hihetetlen gyorsasággal tért ki az ütés sorozat elől, ameddig felmérte a Hyuga
lány technikáját. Szélsebesen a kisasszony háta mögött termet, és tenyerével a
két lapocka közé csapott.
–
Pusztulj – parancsolta vérszomjasan a démonok vezére, amint Hinata mellkasából
több villám tüske fúródott ki.
Suigetsu
cseppfolyós formájába harapta le támadói végtagját, miközben Kiba a vízgömbben börtönözött Sarutobit akarta kiszabadítani.
–
Hinata úrnő! – ordította kétségbeesetten az Inuzuka, aki a sikító hang felé
sandított.
Elsápadva
bámulta, ahogy a pokolfajzat mocskos mancsát levette a hercegnőről. Hinata vért
hányva zuhant a cserépszőnyegre, még fekete zuhataga lelógott a tetőpereméről.
–
Ennyi? A Hyuga családtól többre számítottam. Kiindulva abból a fazonból.
–
Neji Hyuga lett volna a klán utolsó reménysége? Gyalázat – vetette oda epésen
az alfa hím, amint a gyenge kisasszonyra pillantott – Menjünk.
A
Hozuki megszilárdította a külsejét, mielőtt a bajtársa mellet jelent meg.
Felkapta a batyut, azután színészkedve intett könnyes búcsút az őrangyaloktól.
–
Hiruzen-sama! – kiáltotta Kiba, mikor az elillanó vízbuborék hűlt helyére
vetette magát.
A
démonok vezére körül lángszirmok nyúltak, amik belsejében szárnyas rovarok éget
hamuvá. Megvetően végig vizslatott a sínylődő harcosokon, mialatt testét tűz
emésztette fel.
*
Hinata fájdalomtól lebénult alakjára két árny
vetült. A zöld csuklyás rovar használó, Shino Aburame térdre ereszkedett, és
óvatosan a hercegnő felé tapogatózott. Az Inuzuka pánikolva figyelmeztette a
feljebbvalóját, hogy a Hyuga hercegnőt démon szennyezte be.
A
bő kabátot viselő Shino beharapta a száját, hiszen ennél rosszabb nem is történhetett
volna. Elrabolták királyukat, valamint a legnemesebb klán örökösnőjét gonoszság
mocskolta.
–
Erről senki nem szerezhet tudomást – jelentette ki erélyesen a bogaras fazon – Megértetted,
Kiba? Az úrnő makulátlan tisztaságán nem eshet csorba.
–
Micsoda? De, hát Sakura…
–
Elhallgass! Muszáj fenntartani az erőegyensúlyt. Hiruzen-samát bármi áron
megmentem, de ehhez kénytelen leszek feláldozni a nemes angyalt.
Az
Inuzuka leesett állal hallgatta a főnökét. Hihetetlenek találta, miszerint a
tragikus mennyei klánból akadt túlélő. Állítólag száztíz évvel ezelőtt a
Hakushoku Hikari szigetén élő népet kiirtottak.
–
Néhányan elmenekültek, és más-más területeken szóródtak szét – felette az
Aburame, mikor a karjába vette a sebesült hercegnőt.
–
Badarság! Bizonyíts a szavahihetőségedet, Shino-sama!
–
Anno kihallgattam Sarutobi-sama, és Shikamaru beszélgetését. Csak ők tudtak
erről.
Az
angyalfinak ökölbe rándult a keze, ugyanis az elveivel ütközött az előjáró
cselekedetei. Kifülelni egy bizalmas konzultációt, különbséget tenni személyek
között, és elárulni honfitársukat. Az egész belső politikát átszőtte az
álszentség mérge.
Váratlanul
a rovar használó Kibához sétált.
–
Ugye, megbízhatok benned, Kiba Inuzuka?
A
férfi az epés válaszát lenyelte a torkát, mivel ebben az esetben alaposan
megüthette a bokáját. Ő túlságosan kis halnak bizonyult az óriási tóban. A
karrierjét, a hírnevét, valamint a családja nem kívánta kockára tenni. Ha
továbbra is makacsul ragaszkodna eszméjéhez, akkor percek alatt dugába dőlne,
mindaz, amit ezidáig elért.
– Persze – szűrte ki fogai közt elhatározását az angyalfi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése