3. Táncpár keresés


A Shiawaserek vezetőjének sokadik születésnapját ünneplők nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a mulatságba. A palota előtt körtáncot jártak, a zene kíséretére, az asztalon sorba rakott finomságok frissen készültek. Senki sem tudta, ki-kicsoda, mivel mindenki maszkot viselt. A tömegből egy lány tűnt ki a szépségével. Kedves kisugárzása ellenére is mindenki kerülte a társaságát. Táncolni sem kérték fel, mivel a törvény ellen senki nem mert ellenszegülni. Titokban Hinata beszélt vele, mert igazságtalanak tartotta az ismerősei kitagadó hozzáállást. Kiskoruk óta a legjobb barátnők voltak, akik mindent megosztottak egymással. Ismerték egymás titkait, jó és rossz szokásait. Igazi testvéri kapcsolat szövődött közöttük, néhányszor jól kijöttek, valamikor meg nem is akarták látni egymást. Mindketten visszahúzódók és félénkek természetűek, de Sakura volt a rámenősebb és a duzzogósabb.
Sakura tetőtől-talpig rózsaszínben pompázott, az álarca csak a szeme körül fedte az arcát. Az orrától lefele pókháló tapintású anyagból szőtt csipke tette sejtelmesé telt ajkát. Csábító parfümje édes nektárként hívogatta az erősebbik nemet. Az összes férfi az erőteljes cukrozott illattól extázisba esett, összes érzékszervük kikapcsolt. Az aroma láthatatlan keze mutatta az utat a viselőjéhez. A transzba esettek csak akkor kaptak észhez, mikor a nagy fehér kutya Akamaru megkapta őket. Kiba hűséges négylábú társa ügyelt arra, hogy senki ne menjen a kitaszítotthoz.  

 A Kaminariak elvegyültek, és nesztelen ragadozó módjára árnyékként suhantak az ünneplők között. Azok a gyanútlan lakosok, akik meglátták az eltorzult ördögi maszkúkat, rögtön a terem másik felébe húzódtak. Kirekesztettek mindenkit, láthatatlan gonoszságtól fertőzött burkot vontak maguk köré.Szarkasztikusan nevetek, miközben szemlélték a táncolókat. Eszük ágába nem jutott akár egyetlen egy lépést is tenni a riszáló társaság felé. Náluk nem létezett ez a hagyomány, ők másképp szórakoztak.
Suigetsu kapott az alkalmon a rengetek finomság láttán. Édesség függősége miatt a péksütemények közelében úgy viselkedett, akár egy kisgyerek. Egyedül az álarca nehezítette meg, hogy a finomságokatgond nélkül bekebelezhesse. Juugonak ilyen esetekben át kellett változnia apává. Nagyon szerette nevelniaz ostoba Suigetsut. De akármennyire is el akarták kerülni a lötyögést, az ünnepelt kacagva kiabálta, hogy minden férfi keressen egy bájos hölgyet, akivel eljárják a szerelmesek hullámzó helyváltoztatását. Ezt a táncot a szerelem beteljesülésének hívták. Úgy tartották, hogy azok a párok, akik végig járták, azok egymásnak lettek teremtve. A hajadonok elpirulva nevetgéltek és fogadták a felkérést.
Az ellenség hátrébb vonult, hogy megbeszéljék a továbbiakat. Nem kívántak részt venni a számukra értelmetlen mulatságba. Mihamarabb véget akartak venni ennek a komédiának, ezért az egyikőjük felvetette, hogy kezdjenek bele a merényletbe. Mikor rábólintottak, akkor az igazságos vén király odalépett hozzájuk.
– Nektek is be kell szállnotok a körtáncban, senki nem húzhatja ki magát! – Majd szépen elsomfordált a többi félénk kis angyalhoz, hogy buzdítsa őket.
– Tököm tele van ezekkel a bolondokkal. Mi legyen?  – kérdezte Suigetsu.
Közben az egyik női angyal társukhoz odament egy délceg férfi és felkérte. A nő álarca eltakarta az undorát, de a szeméből kiolvasták az aggodalmat. Hátul meghúzódó csapattársa előrement és elragadta, és közölte a jelentkezővel, hogy vele fog táncolni.
– Minden porcikám tiltakozik ellene, de a feladat érdekében részt kell vennünk benne – súgta a lány fülébe, Sasuke, aki fekete, durva tapintású, pikkelyesnek látszó álarcot viselt.
A többiek helyeselően bólogattak, náluk az Uchiha szava szent írásnak számított. Mindenki párba állt,csak Sasuke maradt egyedül. Felderítő útra indult, hogy találjon egy ártatlan bárányt, aki nem is sejti,hogy mi vár rá. Ahogy elindult, a tömeg kettévált előtte, ugyanakkor kíváncsian szemlélték, mert mindenkit vonzott a titokzatos aura, mely körülölelte. Oly sok érv özönlött fel benne, hogy mért nem akar holmi gyerekes táncmulatságos részt venni, főleg egy shiawase lánnyal érintkezni, de küldetés megkövetelte.
A palota lépcsőjén meglátott egy rózsaszín ruhában lévő fiatal lányt, aki külsőleg érett nőnek látszott, de mindenki úgy tett, mintha nem is létezne. Az ártatlanság felpillantott a férfira, aki egyik pillanatról a másikra észrevétlenül jelent meg előtte. Az eltorzult ördög álarc félelmet keltet Sakurában, kirázta a hideg mert úgy érezte, hogy a légkört átitatta a gonoszság. Az idegen szótlanul megragadta a csuklóját és a gyöngédség kicsiny szikrája nélkül rángatta maga után a porondra.
– Jobb ha valaki mással táncol, mert én tisztátalan vagyok. Csak annyit ér el, hogy magát is kiközösítik.
Sakura eddig azt tapasztalta, hogy mindenki, aki megtudta, hogy életben hagyta egy kaminari harcos, holtsápadt lett, és abban a pillanatban otthagyták.  Mégis, úgy érezte, hogy ez a férfi más, teljesen más, mint azok, akiket eddig ismert. Olyan erősen szorította a csuklóját, hogy bepirosodott és fájdalom nyilat a kezébe. Az idegen szóra sem méltatta. A lány nem tudta, hogy ki lehet a makacs férfi, de abban biztos, hogy nem ide valósi. Felvetődött benne, hogy egy idegen, aki könnyen bejutott ide. Félelem jelent meg az arcán, mivel eszébe jutott, hogy ugyanúgy szorította ez a kéz, mint amelyik a nyakát markolta. Kiabálni-menekülni akart, de nem tudott, mert a rettegés elvette minden erejét. A zenekar játszani kezdte a mennyei dallamot. A tánc közben olyan erősen tartotta és vezette az ördögmaszkot viselő, hogy esélye sem lett volna kiszabadulni.
– Visszajöttél, hogy megölj? Hiszen eddig egyetlen egy kaminari sem hagyott életben senkit –szólalt meg bátortalanul Sakura
– Kitaszítottak, senkinek sem fogsz hiányozni – mondta Sasuke olyan hangon, amire Sakurában meghűlt a vér.
Ekkor érezte, hogy a kezét először csiklandozó bizsergés egyre fájdalmasabbá vált. Mintha több hegyes tűvel szurkálná ezer csiripelő villám. Felkiáltott, majd lerogyott a földre és piros kézfejét nézte, melyet pöttyök borítottak. Köréjük csődültek az érdeklődők, és Sasuke meglátta, hogy a földön térdelő lánynak a hátán szárnyak jelentek meg, melyek fehér és nagyon halvány rózsaszínű árnyalatban pompáztak. A katonák utat törtek maguknak és a gyanús alakhoz futottak. Ekkor hatalmas robbanásra lettek figyelmesek, és a vezetőjük hangos ordítására. Mindent füst borított el, szinte mindenki megvakult. A többi kaminari is felbukkant és szóltak, hogy a feladatukat elvégezték, foglyul ejtették a célpontot. Sakura felszállt, el akart repülni, de akkor fénysebességgel útját állta Sasuke, aki ledobta az eddig az arcát elrejtő maszkot. Hatalmas durvatanítású feketesége, erős szelet gerjesztettek. Sakura most látta teljes valójában a lovagot. Soha nem látott még ilyen karizmatikus személyt. Meglepődve tapasztalta a harcos látványát, aki oly könnyedén szelte az eget, mint még senki e világon. Mindenki úgy tudta eddig, hogy a szárnyasangyalok már nem léteznek, vagy ha mégis, akkor nem mutatkoznak senki előtt.
– Mire jó ez az állandó háborúskodás? Miért nem tudunk békében élni? Mindig ti kezdeményezitek az értelmetlen vérontást. Miért nem tudtok megelégedni azzal, amitek van, és hagytok másokat élni? – kiáltotta Sakura az idegennek.
– A béke csak illúzió. Kihasználni mindenkit, a hatalom, a vagyon és a befolyás mindenekfelett. Nem létezik olyan teremtény, aki makulátlan lenne, a féltékenység, és a pletykálkodás is bűn. Ti csak abban a hitbe ringatjátok magatokat, hogy jók vagytok, de tévedtek. És most befejezem azt, amit a múltkor nem tudtam – közölte Sasuke és hatalmas szürke viharfelhők lepték el a tiszta eget. Villámok cikáztak mindenfelé, Sakura ijedten hőkölt hátra amikor észrevette, hogy a férfi szeme vörösen izzott, mint a vulkánokból kiömlő láva. Eleredt az eső, és egy vízcsepp megállt közöttük, ami egyre nagyobbra nőtt. Óriásira duzzadt, majd egy nő bújt ki derékig belőle. Sakura nem látta tisztán az arcát, de azt biztosan érezte, hogy nem fog megmenekülni. Egy kaminarival sem lehetett egykönnyen elbánni, nemhogy kettővel, és ő nem harcos.  A gyógyításhoz értett és csak néhány alap elterelő technikát tanult meg.
– Sasuke-kun ideje mennünk – hívta el Suigetsu Sasukét.
Sasuke nyomban eltűnt a női társával együtt, és a szürke felhőfátyol is kezdett felszakadozni. Az eső folyamatosan csendesedett el, míg végül teljesen elhallgatott. Ekkor egy ostor tekeredett a bokájára és lerántották a földre. A katonák azonnal megkötözték a kezét és kificamodott szárnyait. Felráncigálták és egyenesen a szobájába vezették, ahol kulcsra zárva tartották.

A katonák összeültek, hogy kitalálják, mi legyen a következő lépés. Az uralkodójukat elrabolta az ellenség, és ezt nem hagyhatták annyiban. De fel tudták mérni a helyzettett, hogy esélyük sem lenne ellenük, ha harcba bocsátkoznának. Ezért diplomatikus megoldásra törekedtek, hogy megvédjék a saját, és társaik életét is.
Kiba a szószólójuk, akinek csak a szája járt, de egyébként ő az első, aki szégyenszemre a társait hátrahagyva mentette az életét, és biztonságos helyre bújt. Shikamaru a bölcs stratéga ennek tudatában, sokszor megrótta az ostoba katonát. Tudta, hogy a kaminariakkal minden felesleges, hiszen régebben, amikor egymással háborúztak, az egyik legkiválóbb harcosuk is életét vesztette. Hyuuga Nejit abban az időben a második legjobb katonájúként tartották számon, de sajnálatos módon többé nem segíthetett nekik. Az első kiemelkedő és segítőkész katonájuknak, Narutonak köszönhették, hogy a shiawase ág nem tűnt el nyomtalanul. Hyuuga Hinata gyászolta szeretett unokatestvérét és mély depresszióba esett, űamikor közölték vele a hírt, hogy szerelme eltűnt a harcok során. Naruto puritán vándorként érkezett hozzájuk, mégis hamar befogadták és a szívükbe zárták, különösen Hinata.
– Lenne egy javaslatom. Ajánljuk fel, hogy a vezetőnkért cserében megkapják Haruno Sakurát – vetette fel az ötletet egy stratéga, Shino.
Shikamaruval ellentétben ő mindenre hajlandó lett volna, hogy a népük javát szolgálja. A terv hallatánShikamaru és Hinata heves tiltakozásba kezdtek. Csak ők ketten ellenezték, hogy szegény lányt odadobják az ellenségnek. A többiek mind Shinoval értettek egyet. Shikamaru hosszú, sötétszürke hajába túrt, amit felkötve hordott. Nem akarta még jobban megkeseríteni Sakura életét, úgy érezte, bőven elég neki, hogy elvesztette a szüleit. Sőt, miután megtudta, hogy a lány nemes angyal, úgy gondolta nem dobhatják csak úgy oda az oroszlánoknak. Shinonak meg pont ezt forgatta a fejében, mivel tisztában volt vele, hogy kaminariak csak így engedik el szeretett királyukat. Csak idő kérdése, hogy az ellenség mikor ragadja el erőszakkal Sakurát, hogy önző céljaikra felhasználják.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése