9. Kígyó méreg

  Hotaru mezítláb szaladt végig a zöld gerendák által tartott piros falú folyosón, ahol különböző ördög maszkok ékeskedtek. A torzabbnál-torzabb álarcok ontották magukból a bántó aurát, mely apránként mérgezte az ott élők szívét. Gúnyos röhögésükkel piszkálták fel pirkadatkor a békés csöndesség nyugalmát.
 A kanyarba érve beleütközött valakibe, aki kellőtávolságra hátrébb tolta. A Tsuchigumo nőstény könnyezve pislogott az előtte álló hímre, miközben hitetlenkedve megérintette a markáns állkapocscsontot. A pityergéstől elhomályosodott kék szemét az igéző karamell tekintetbe fonta, amiben semmi érzelem nem csillogott.
– Utakata-sama…
 A nyálka szörny betapasztotta tenyerével az úrhölgy ajkát. Rühellte a felesége felesleges fecsegését, és a balgatat érzéseit. Egy idegesítő terhet vállalt magára vele, amitől legszívesebben szabadult volna.
– Kímélj meg a romantikától. Úgy viselkedsz, mintha szerelmes lennél belém.
– Kerülsz. Hozzám se érsz…
– Köszönhető az ellésednek. A kitágult lyukad semmi élvezetett nem okoz.
A Tsuchigumo delnő sokkosan hátra tántorodott.
– A fenyegetésem él. Bármikor kinyuvaszthatom a fattyadat – lépet mellé ördögi mosollyal a csiga bestia.
– Hideo, a fiunk! Gyenge, és törékeny. Rád nem jelent veszélyt.
– Méltatlan a létezésre. Olyan, mint a mihaszna anyja.   
 A nőstény ördög összeroskadt a bánatba, és filigrán vállát sírás rázta meg. Találkozásukkor, olyan szelíden viselkedett vele, amit még soha egyetlen hímtől se tapasztalt. Ajándékokkal, simogatással halmozta el. Túlságosan fiatal s naiv volt. Észre se vette az orra előtt zajló színjátékot. Megigézte a férfi, akinek ölelésébe elveszett. 

 Lakrészében Utakta könyöklő párnára könyökölve támasztotta koponyáját, míg henyélve pöfékelt hosszú pipáján. A szobában büdös füst gomolygott, mely ködfátyollá sűrűsödött. A férfi lassan felnyitotta szemhéját, miközben elégedet mosolyra kunkorította a szájsarkát. A megérzése sosem hagyta cserbe, rendszerint beigazolódtak a sugallatai.
– Öld meg vagy rontsd meg. Bármit meg tehetsz vele… Hisz bolondul érted – elmélkedett hangosan a nyálka fenevad – A párzás kedvedre lenne… nemigaz Sasuke? Örök kárhozatra ítélnéd szerencsétlen párát. Lássuk, meddig mész el vele… Bárhogyan is döntesz a javamra válik.
A csiga felemelkedett kényelméből, és a körablakhoz sétált, melyen hideg szél tört át. Felfelé fordította a tenyerét, amiben egy buborék képződött. Türelme beérett, izgalmas újkor bontakozott ki előtte. Visszatérőben volt a sötét múlt árnya.
– Picit felpiszkálom a kedélyeket – gondolta magába a sötét barna hajú pokolfajzat, ameddig teste folyam cseppekké párolgott szét.

*

 A nap első gyenge sugara bevetült a piszkos üvegen, és oroszlán bömböléshez hasonló ásítás rengette meg a roskatag falakat. Jugo mélyeket pislogott, a szemhéja mázsás súlyként hunyódott le újra s újra. Kinyújtott lábát felhúzta, miképp homlokát a térkalácsára hajtsa. Össze gömbölyödve üldögélt, arcát elrejtve a világosság elől. Alvatlansággal töltött reggeljei lestrapálták teherbíró fizikumát. A szervezte pihenés után vágyott, melyet immár kitudod kényszeríteni a legyengült lélekből. A narancssárga hajú fenevad hangos horkantásokkal merült álomba, melyből jó ideig nem szabadult.
 Sakura lábujjhegyen előre tipegett, és egy kavicsdarabbal pöckölte meg az izomkolosszust, aki meg se érezte a rápattanó követ. Az angyal megkönnyebbülten kifújta a bent tartott levegőt a tüdejéből, azután boldogan hátra pördült. Lábujjra emelkedve a zárka végébe szökellt, és bal öklével beomlasztotta a falat. Homokos törmelék zúdult elé, amibe vacillálás nélkül belegyalogolt. A szabadsághoz vezető tátongó lyukba kezdett felfelé mászni, ami tele volt csúszós falevelekkel, gyökerekkel, törött gallyakkal, amik nem egyszer, nem kétszer visszább tessékelték. Azonban bármennyire is reménytelenek tűnt a menekvés, nem adta fel. Makacsságának köszönhetően feltornázta magát a hasadék szájáig, és körmével belekapaszkodva a nyírkos földbe kikecmergett a zord mélységből. Kíntól roskadva állt felt, mivel a jobb alkarja iszonyú nehezen gyógyult. Ez a túra meg igencsak megterhelte sérült végtagját. Baltenyerével megtámasztotta jobb könyökét, és futásnak eredt.

 

 Ez idő alatt Sasuke a koromfeketeség uralta szobájában pihent a hideg fal felé fordulva. Hirtelen felrebbent a szemhéja, és a vörös lángoló virág felnyújt sötét íriszébe. A kiálló, tátott pofájú, kígyó fejes mécsesekben tűz gyúlt. A mellette sziszegő csúszómászói feldúlt mocorgásba kezdetek, ugyanis villás nyelvükkel érzékelték a behatoló jelenlétét.
– Mit akarsz?
– Elfelejtettem. Rosszul viseled, ha felébresztenek – mondta Utakata kisétálva az árnyékból – Hagy fokozzam a haragodat.
Az Uchiha felült az ágyba, és vérszomjasan a mesterére nézett.
– A zsákmányod menekülni próbál – csettintett egyet a nyálka szörny, mire áttetsző buborék szolgái ellepték a helyiséget.
A démonok vezérének összeszűkült a pupillája, ahogy a folyadék gömbökben meglátta a rózsaszín hajú hajadont.
– Ostoba. Előlem nincs menekvés.
– Érte mész?
– Nem ér annyit.
A csiga bestia gyanakvó pillantást vetett fajtársára. – Megvető gyűlölettel viseltetsz az angyalka iránt, de mégis könyörülsz rajta. Kegyelmet soha senkire nem gyakoroltál, viszont ezt a lányt oroszlánként őrződ. Mi ez a kettősék benned, Sasuke? Valahol vágysz rá, csak még magadnak sem mered beismerni? – elmélkedett némán Utakata, ameddig izgatottan végig nyalta nyelvével az alsó ajkát – Talán a sorsuk egybe forr? Mielőbb ki kell derítenem.

*

 Csordogáló patak mentén haladt mezítláb a Haruno, hogy minél messze s messzebb kerüljön az ördögi palotától. Egyszer sem mert visszanézni, mert attól tartott, miképp valaki a nyomába ered. Ötlete sem akadt merre viszi a sodrás, mégis csak ez a csermely adott számára reményt. A sivár tájon alig mutatkozott életteliség. Kísérteties csend kullogott utána, amibe olykor apró zaj csendült fel. A legapróbb zörejre is ijedten szökkent előrébb, és utána gyorsított a tempóján.
 Hosszú kutyagolásába csakhamar kimerült, és a teste is pihenésért könyörgött. Kézfejével letörölte izzadtság cseppes homlokát, és orcájának oldalára tapadt hajtincsét a füle mögé igazította. Fáradtan a folyó mellett növekvő bozóthoz csoszogott, amin fonnyadt bogyók csüngtek. Megviselt, lenge ruhájának az elejét felemelte, és beleszedett pár gyümölcs szemet. Lecsücsült a foltosan zöldellő moha szőnyegre, miközben csemegézni kezdett. Ahogy ujjbegye az ajkához ért hosszan ott tartotta. Baba arcára pír virult, mivel felelevenedett benne az mulatság estéjének emléke. Amikor megbabonázva mutatóujját Sasuke Uchiha vékony szájára tette, aki nyomban bekapta, és nyelvével vadul megnyaldosta. Szíve olyan hevesen vert akkor, mintha kiakarna szakadni belőle. Teljes lényét a vágy égette, ami többet s többet akart a démontól.
– Beleszerettem… – motyogta a védőszent bevallva végre saját magának is az igazságot, amelyhez eddig nem volt bátorsága. Gyorsan felállva a vízfolyáshoz eredet, aminek szélén térdre ereszkedett, és felé hajolva megmosta pirosan parázsló pofiját.
 Váratlanul fájdalom nyílalt a bokájába, aminek hatására sikítva oldal ülésbe esett. Álnok mérges kígyó mart bele a húsába, miközben rémisztő tekintetével rá meredt. Kétségbeesetten fellendítette a lábát, miképp megszabaduljon a hüllőtől, de az bosszúsan visszatámadott rá.
– Hagyj békén! – kiálltot fel Sakura, mihelyst a combjába kapaszkodó csúszómászót letépte a lábáról. 
Hirtelenkedve felszökkent, mire nyomban forogni kezdett előtte a világ. Szédelgésének közepette véletlenül belecsúszott az egyik lába a csermelybe, aminek hatására magatehetetlenül összecsuklott. Az ég felé biccentette a fejét, míg pihegve segítségért fohászkodott, majd eszméletlenül a habokba pottyant.
 A hűs folyam szüntelenül dörgölőzött hozzá, megtisztítva bőrét a rátapadt szennytől. Azonban ő ebből, mit sem érzékelt. Az öntudatlanság ködje ejtette rabul. Csupán az ereiben száguldozó ártalmas szert érezte, amely a belső szerveit nyúzta. A torka kiszáradt, óriási gombóc torlaszolta el számára a levegő útját. Bódultságában a valós dolgok összekeveredtek a káprázattal. Nem tudott különbséget tenni közöttük.
 Szürkületkor a hőmérséklet egyre jobban dermesztőbbé vált. Fagyos szél csavargatta a cserje vékony ágait. Az angyal fázva vacogtatta a fogait álmába, miközben fehér bőre libabőrödzött. Egyszer csak kellemes melegség ölelte körbe, amihez kiscicaként simult közelebb. Elnehezült szemhéja vontatottan felnyílt, és kíváncsian felnézett. Fénytelen, smaragdzöld íriszébe fátyolos körvonal tükröződött. Aztán kábultan érzékelte, hogy ázott teste felemelkedett, és mohás talajon pihen meg újra. Rövid idő múlva bizsegés futott végig egész lényén, amint a démonok vezérének a szája a combjára tapadt.
 Sasuke fékezhetetlenül szívta az ártatlanságnak a combhúsát, amin két apró pötty éktelenkedett. Élvezettel itta ki a fanyar nedű összes káros cseppjét a védőszentből, akinek orcájába lassan visszatért az élet színe.

*

 A Haruno lázasan pihegett, ahogy a méreg maradéka sanyargatta szervezetét. A gyógyító hatalma csak foszlányokba kúrálta, ugyanis az ördögi aura továbbra is élet erejét szipolyozta. Felrebbent a szeme, és egy lidérces fénybe fürdő szobába találta magát. Megsebzed lábát valaki erős kézzel tartotta, amíg bokáját durván szívogatta. A vékony pléd izzadó alakján gomolyogva tekergőzött, mialatt nyöszörögve rázkódott.
– Ott kellett volna hagynom! – dühöngött vicsorogva az Uchiha, ameddig durván rászorított markával a vergődő nőre – Maradj nyugton!
– Szeszélyből megmentetted. Csak nehogy megbánd – felelte Utakata, aki a helyiség elhúzott ajtaja küszöbjénél trónolt, összefont karral – Az ősiösztön felelül kerekedett rajtad. Vajon, meddig bírsz ellenállni? Ez a fránya büszkeséged. Engedj utat felajzottságodnak. Ez a lány sok lehetőséget rejt… – szőtte fondorlatos tervét titokban a csiga szörny.
 Eközben a szolgálóhölgy favödörbe behozott borogatásra való vizet, és a kisméretű törülközőket belemártotta. A nedves anyaggal a tüzelő testet hűtötte, ami kalimpálva forgolódott. Hadonászás közben Sakura véletlenül arcon ütötte a nőstényt, aki felpaprikázva tűhegyes tüskéket lőtt ki magából. Frufruja alól három tüske nőt ki, még rövid frizurája hosszú sörénnyé nőt, mely tövis páncélként hullott alakjára. Nyakszirtyén, és a karján sárga pöttyök jelentek meg örvény szerűen, míg körmei méretes karommá fejlődtek.
A nyálka szörnyeteg könnyedén megfogta a felé repülő tűskéket, amiket utána a földre ejtett. Az asszonyállat ijedten nyelt egyet, mihelyst tövisei belefúródtak a bőrébe. Sasuke ördögi hatalmának aurája olyan védő burkot képzett, amivel saját magán kívül az angyalkát is megoltalmazta.
– Ninki! Csillapodj!  
– Sasuke-sama! – hajolt meg alázatosan a hölgy homlokát a járólapra koppintva – Bocsásson meg!
– Őrületbe kergetsz minket, démonokat – jegyezte meg közönyösen az alfa hím, amint mezítelen zsákmányéra pillantott le – Távozzatok.
A tarajos sün nőstény döbbenten felemelkedett, és beharapva ajkát ökölbe húzta kacsóját. Mérgét elnyomva leszegte az állát, és szó nélkül kihátrált a szobából.
– Redben. Megyek már – tartotta fel megadóan két kezét a buborék használó.
 Az Uchiha kibújt sötétkék kimonó felsőjéből, amit rögvest Sakurára terített, aki oldalra fordulva összegömbölyödött, és kacsójával lágyan megérintette az acélos kezet.
– Anyu… Félek… – motyogta síró hangon a védőszent.
– Van mitől – húzta el a férfi végtagját a hajadontól, mikor sötét tekintette a regenerálódásba lévő alkarra tévedt. Ujjait végig húzta a vastag seb fedte részen, ahol még nem is olyan rég a kiharapott hús darabnak helye éktelenkedett – Könnyen elfajulhatott volna… Bárki akar elvenni tőlem azt hamuvá porlasztom. A megölésed örömét senkinek nem adom át.
 A Haruno nyugtalanul összeráncolta a homlokát, mivel álom világában koromfekete ösvényen toporgott. Talpa gyökeret vert, semerre nem bírt moccanni, hiába próbált előre, jobbra, balra, hátra mozdulni egyhelybe ácsorgott. A körülötte burjánzó sötétségből egy szürkés kar nyúlt felé. Az éles karmok hegyét vér festette be, míg az árnyból vörös virág szimbólum lángolt fel. Az angyal a kacsóját a szörnyetek tenyerébe fektette, aki erősen ráfonta az ujjait. Azután beljebb invitálta őt a rémséges árnyékba. A messzeségből egy varjú károgása harsant föl, míg szárnyával a vakság mélységbe szállt tovább.
 Sakura magához térve felült a tatamira terített futonra, és szédelegve mutató, és középső ujjának ujjbegyeit a halántékához nyomta, mielőtt masszírozó mozdulatokkal enyhitette fejfájását. A puha anyag az ölébe hullt, mely közszemlére tette csupasz alakját. Felsikkantva kebléhez kapta a karját, amíg szégyenlősen előre görnyedt. Gerincvonala valamint lapocka, és borda csontjai felfedezhetőbben megmutatkoztak. Pirosló orcával fel-fel derengtek a múlt napi emlékfoszlányok, melyek igencsak megkérdőjelezhetőkké váltak számára.
– Valaki levetkőztetett… – gondolta magába heves szívdobogással a védőszent, amint elmosódva felderült elméjébe Sasuke Uchiha külleme. Szendén lesandított az ölébe leledző szövetre, melyet szemérmesen magához ölelt, hogy eltakarja vele nőies domborulatait – Ez a felső… Az övé… Látott meztelenül!
 Félének ide-oda tekintett, mire felfigyelt az ajtó előtt ülő idegen férfira. Meglepettségében némán pislogott, ameddig a textilanyagot még inkább magához préselte.
– Üdv – intett szenvtelenül Utakata, aki unottan előhúzta bokáig érő kimonójából a hosszú pipáját, és beleszívott a dohányba – Kishíján belehaltál a szőkésbe. Csoda, miképp végül érted ment… Bár nem volt nagy kedve hozzá. A helyedbe nem szítanám haragját, mert könnyen pórul jársz.  
– Hol van, Sasuke?
A csiga bestia önelégülten tarkora fonta a kezét, miközben az ajtónak dőlt. Kaján mosolyra kunkorította a szájsarkát – Mellette biztonságba vagy, mi? – gondolta a hím, mialatt érdektelenül választ adott – Nála nem lehet tudni. De felhatalmazott arra, hogyha megkívánnál lógni öljelek meg.
A Haruno reszketve hátrébb húzódott. A hideg rázta ettől a pokolfajzatól, akiben mélyen gyökerezve lappangott a gonoszság. Vészjósló kisugárzása nehézé tette a levegőt, ami alaposan megtörte az angyal jólétét.
– Beleszerettél.
Sakura arcán az összes bíbor árnyalata játszani kezdett. A nyálka szörny szarkasztikusan felnevetett, hiszen felettébb szórakoztatta a szűzies megnyilvánulás.
– Ejnye. Ki hinné, hogy ennyire romlott nő vagy – közölte kedélyesen Utakata, aki felállt, és eltolta a helyiség bejáróját. A küszöbön átlépbe megállt, és visszapillantott a védőszentre – Azt ajánlom, mielőbb engeszteld ki, Sasuket.